Előszó

Üdvözletem!

Nem tudom, hogy mivel kezdjem, szóval leírom a legelejét: Idén, február 20-án magába szippantott a keleti kultúra, akarom mondani a zene. Egészen, kereken 3 éve nézek animéket, s ugye az is keleti dolog, mármint japán. Ugyebár lehetnek Amerikában készült animációs filmek is, de én azt is animének nevezem, főleg ha a megvalósításban Japán is közreműködött.

De térjünk vissza a zenére: Emlékszem régebben, úgy két éve kitettem egy SHINee posztert a falra, így kerestem rájuk. A YouTube ajánlotta Big Bang-et, végül rátaláltam a Bangtan Boys-ra. Akkor láttam először a BTS-től a Fire c. zenés videójukat. Azt gondoltam, akkor látom először és utoljára. Párszor rájuk kerestem, sőt mi több, tesómmal a Bulletproof számot napi szinten néztük − persze kemény 4-5 napig. Aztán utána ki is halt az érdeklődésem.

Idén pedig jó sok időt töltök Twitteren, láttam, hogy sokan kiírják, Not Today, emiatt kezdett furdalni a kíváncsiság, hogy vajon milyen szám, ki az előadó. Beírtam a keresőbe, és ki is dobta, hogy BTS – Not Today. Haha, pont egy nappal előtte jött ki az MV. Beleszerettem a videóba.

Ma pedig úgy döntöttem, hogy nekiállok és leírom az álmaimat. Khm, nem, nem fanfiction-ökre gondolok, bármennyire is imádtam írni őket 2013-ban. Azóta írok, de másfél éve leálltam a történetes blogjaim publikálásával. Maradt nekem a személyes szennyem (mármint oldalam), ahova kiírom a lelkemet. 

Előre is bocsi a bocsánatkérésekért.

Szeretném az olvasók tudtára adni, hogy tisztelem az összes zenészt/énekest/bandát/együttest, akármit fogok írni nem a megsértésük a célom, sőt az se, hogy észrevegyenek. Észrevenni? Hah, ugyan már. Morzsa vagyok az univerzumban. Azt is meg kell, hogy említsem, hogy elég új nekem még a k-pop/j-pop láz, szoktam fangörcsölni is, de még az írásba nem tudom beleélni magamat, szóval ne várjatok/számítsatok sokra. 

Kérdezhetitek, akkor mégis mi a fenéért kezdtem el. Elmondom: Valahol el kell kezdeni. Én úgy gondoltam, hogy leszek elég bátor és megteszem az első lépést; március 8-án létrehoztam a blogot. A második lépésnek a bemutatkozást tartom, bár szerintem az írásaim fognak érdekelni, nem az életem, személyem. Ha tévedek, szóljatok, imádok túlzásokba esni magammal kapcsolatban.

Ja, és ezt mindig is ki akartam próbálni...

*hatásszünet* 

Szia Rebi és Reni (muhahaha), mivel tudom, hogy olvassátok, hozzátok szólok, és megköszönöm, hogy olvassátok e szent mondatot.

Mivel imádok interneten keresgélni, és új dolgokat megtudni, rákerestem, hogy az internet szerint mi a fene a K-pop. A Wikipédia mindig is cukin leírja, hogy mi is van valójában, szóval tessék:

 A K-pop többek között elektronikus, hiphop, pop, rock és R&B alapokon nyugszik és különálló zenei műfajként tartják számon.

A koreai popzene alapjai az 1920-as évek trot műfajára vezethetőek vissza, ezeket a dalokat a japán enkadalok befolyásolták. A második világháborút követően elkezdett megnőni az amerikai kultúra befolyása Koreában, ami a populáris zenére is kihatott. Az 1970-es évek hippi-kultúráját, valamint az 1980-as évekbeli balladák korszakát 1992-ben éles fordulópont követte, ekkor jelent meg a Seo Taiji & Boys nevű együttes, akik új alapokra helyezték a koreai popzenét, megalkotva a mainstream popdalok sikerformátumát.

A saját szokásrendszerével, különleges módon strukturált rajongótáborával és egyedi gyakornoki rendszerével külön szubkultúrát alkotó K-popot úgynevezett idolegyüttesek (azaz fiú- és lányegyüttesek) dominálják. Hasonlóan, mint az nemrég emlegetett Bangtan Boys, vagy a Big Bang, a Beast, a Super Junior, a SHINee, a 2NE1, a Wonder Girls vagy a Girls’ Generation, de számos sikeres szólóelőadó is létezik, mint például PSY, Rain, BoA, Se7en, Jay Park, I Hjori vagy IU.

A K-pop-ipart a kiadóként is funkcionáló ügynökségek irányítják, melyek közül piaci részesedés tekintetében a három legnagyobb az S.M. Entertainment, a YG Entertainment és a JYP Entertainment.

A K-pop leginkább Ázsiában van elterjedve, hatással van az ázsiai divatra, több előadó is divatikonnak számít.