Üdvözletem!
Kezdetét vette az iskola; a szenvedés.
Utolsó évemet járom, akaratom ellenére. Hiszem, nagyon is, hogy nem fog
sikerülni az érettségi. Nem bízok magamban. Nem hiszem, hogy képes vagyok rá.
Nem hinném, hogy én valaha meg merek majd szólalni az emberek, sőt, vadidegen
emberek előtt.
Nem is tudom, hogy melyiktől rettegek a
legjobban. Némettől? Ó, ugyan, a bemutatkozásnál tovább nem megy. Egyszerűen
nem megy. Matektól? Ah, 1+1=3. Ennyi. Töri? Uh, Hitler bácsi volt a
bébiszitterem. Magyar? Hm, na persze, hátha kihúzom a Bibliát és papolhatok a
teremtésről… Úgyse fog menni. Legalábbis most ezt hiszem. Szó szerint
fosok.
Nagyon húzos lesz ez így. Naponta 8 óra,
este hat körül érek haza, de azért még másnapra tanuljak. Ironikus. Legyen
szociális életem, kapcsolódjak ki. Szedjek össze valamicske bizalmat, amivel
majd pár hónap múlva elő kell állnom. Igen, de hol?
Szeptember elsején elkezdtem wattpadozni.
Vagyis előtte. Nagyon EXO lázban élek. Esküszöm sajnálom a körülöttem lévőket,
annyira fanolom őket. Talán a legjobb barátom miatt, de ez lényegtelen. Nélküle
leragadtam volna, és a BTS-nél tartanék. De szerencsére nem.
Nos, a wattpados témával
arra akartam kitérni, hogy amit oda publikálok, azt ide is. Nem igazán szeretek
oda írni, de kipróbáltam egy másik barátom miatt. És hát nem vészes, de
tényleg. Olvasni még mindig jobb. A lényeg lényege annyi, hogy 1000-nél
kevesebbek lesznek a szavak száma. Ja, és mielőtt elfelejteném: Oh Sehun
rendel. Vagyis nem úgy, mint orvos. Sajnos ő lesz a paciens
Nos, a wattpados témával arra akartam kitérni, hogy amit oda publikálok, azt ide is. Nem igazán szeretek oda írni, de kipróbáltam egy másik barátom miatt. És hát nem vészes, de tényleg. Olvasni még mindig jobb. A lényeg lényege annyi, hogy 1000-nél kevesebbek lesznek a szavak száma. Ja, és mielőtt elfelejteném: Oh Sehun rendel. Vagyis nem úgy, mint orvos. Sajnos ő lesz a paciens
Jó olvasást!
Energetic |
Hogy létezhet úgy egy történet, hogy nincs
eleje vagy egy kis bevezetője? Mesélő pedig a szóban forgó szereplő? Hát
ez szívás, de tényleg. Ki akarná olvasni Sehun szemszögét, mikor én
elmesélhetném, szépen sorjában, pont úgy, ahogy mindenki szeretné.
Így legalább az összes szereplő
gondolatait ismerni fogjuk, nem csak Senshine-ét. Az övét olvasni
megterhelő.
Undorodik az emberektől, megveti ezt a
fajt - amibe ugyan ő is bele tartozik -, de nem tud mit kezdeni a
gyűlöletével.
Neki élnie kell. Nem hagyhatjuk meghalni,
túl aranyos ahhoz.
Oh Sehun retteg.
Fél megnyílni az embereknek.
Nagyon visszahúzódó, a kedvenc színe a
fekete és a fehér, de ha azt mondjátok neki, hogy ezek nem színek (márpedig
szerinte igen), akkor rá fogja vágni, hogy „piros”. Szereti a piros színt,
de az egyáltalán nem illik a gyászhoz. Neki viszont gyászolnia kell. Nem
muszáj, de ő akar. Erről nem tudtam lebeszélni.
Nem igazán hallgat másokra, még rám se,
pedig én vezetem be a rettentően megviselő sztorijába az olvasókat.
Nem hibáztatom, amiért néha meg sem szólal
vagy, hogy percenként ki akar szaladni a mosdóba, hogy kezet mosson. Ez a
mizofóbiával jár. Ez az ő betegsége.
Retteg a kosztól.
Fél az emberektől. De ezt meg kell, hogy
értsük, hiszen nem tehet róla. Nem ő akart mizofóbiás lenni.
Sehun gyerekkora nem volt felhőtlen.
Véznasága miatt az iskolában piszkáltak az osztálytársai, sőt leginkább a
felsőbb évesek. Fogdosták; mindig intim helyet tapogattak az ujjaik. Nap, mint
nap a tudatára adták, hogy mennyire alá van rendelve mindenkinek.
Még a saját anyjának is, aki eladta a
saját fia testét. Utáljuk is az anyukáját, aki mindenben a pénzt látja. A
kis vézna Sehunnie-ban is. Szerencséjére legyen - legalábbis Sehunnak -,
hogy szóltam a másik szülőjének, s amint megtudta ezt az édesapja, megpróbált
mindig a közelében lenni és védelmezni őt.
Azonban a sors, mint egy nagyon rossz
gyerek, vagy éppen, mint a fő gonosz, kicseszett Senshine-nal. Elvette tőle az
apját, kit mindennél jobban szeretett, hiszen ő volt a szuperhőse, aki megmentette
őt mindentől és mindenkitől. Az apuka rákos lett. Hiába vigasztaltuk Sehunt,
hogy minden rendben lesz, még mi sem hittünk a saját szavunkban.
Nem tudtam segíteni az édesapán,
egyszerűen halálra volt ítélve, amiért segíteni mert Sehunnak. Ne gondoljatok
rosszra, egyáltalán nem akartam, hogy meghaljon… Igen, most a mesélő is olyan
pontra ért, ami nagyon érzékeny számára. Őszintén? Nem szeretek a halálról
beszélni, hiszen az megannyi szomorúságot, könnyeket hordoz magával. Fájt látni
Senshine könnyeit, megviselt arcát.
Szörnyű volt, hogy egy lassan tizennégy
éves kissrác ennyire leépül. Még kegyetlenebb volt, hogy ez ellen nem tett
semmit Sehun édesanyja. Fogta a cuccait - meg persze Sehunnie-t - és a
pasijához költöztek. (Költözött, ugyanis Sehun ott nem gyerekként volt jelen,
inkább egy tárgyként, AMIVEL kedvükre szórakozhattak.)
A mostohaapa egy iszákos, tahó, kopaszodó
némber volt, méghozzá titkon egy pedofil. Régóta kavart Sehun anyjával, még az
apja halála előtt is. Nem csoda, hogy érzelemmentesen reagált.
A kopaszodó hapsi - akarom mondani a
mostohaapa (akit Sehunnal karöltve utálunk) - nem csak egy nővel kavart. Volt
egyszerre vagy hat neki, akik eltartották a löttyedt, punnyadt seggét, hiszen
neki nem volt miből élni. Senshine édesanyját is csak kihasználta, de kit
érdekel, ha a férfinak jó kapcsolatai vannak, nem igaz?
Estenként a pedofil belopózott Sehun kis lyukszerű otthonába (a pincébe volt bezárva, ismétlem bezárva) és megerőszakolta.
Estenként a pedofil belopózott Sehun kis lyukszerű otthonába (a pincébe volt bezárva, ismétlem bezárva) és megerőszakolta.
Neki ez nem volt új, kezdett beletörődni,
hogy mindenki kihasználja. Elkezdett abban a hitben élni, hogy ő mindenki alatt
áll, ezért undorodni kezdett. Elsősorban magától, ezért most ilyen gyakran
kezet.
A sok erőszakos tett pedig eltaszította az
emberektől és az ő koszos, bacilusos megmozdulásaiktól.
Így lett mizofóbiás.
Két kemény évet húzott le a pincében
(majdnem két és felet). De megtalálta őt egy csapat rendőr - szóltam nekik,
mivel nem bírtam nézni a kínlódását.
Szirénázva kiszabadították az összeesett fiút, a hapsikámat pedig - aki ennyi szörnyűséget okozott Senunnak - lecsukták. Nem kapott sokat, minimum 6 évet kell leüljön a rácsok mögött.
Szirénázva kiszabadították az összeesett fiút, a hapsikámat pedig - aki ennyi szörnyűséget okozott Senunnak - lecsukták. Nem kapott sokat, minimum 6 évet kell leüljön a rácsok mögött.
Senshine-ot elválasztották az anyjától,
leszámítva, hogy csak tizenhat éves volt. A kapitányságon segítő kezekbe
került, onnan pedig egy gazdag család (Kim kapitány családjának) cselédje lett,
hogy pénzt szerezhessen magának és, hogy legyen hol laknia.
Nem hagyhattuk lakóhely nélkül.
Sehun makacs volt, az elején nagyon is, ám mindig mindent megcsinált. Ingben, zakóban és kesztyűben. A biztonság kedvéért. Nem bírt hozzáérni a koszhoz, ami szerinte - csak szerinte - mindenhol ott lapul és arra vár, hogy összemocskoljon.
Utáltam, hogy minden
tevékenységét lassan, precízen végezte és csak akkor, mikor egyedül volt. Ezzel
Kim Jongdae se volt másképp, a család legkisebb gyermeke. Jongdae arról volt
híres (igazából bármit tett, tökéletes volt), hogy ő maga a közvetlenség.
Azonban a kis Dae fiú tartogatott ám magában meglepetéseket. Legfőképpen
olyanokat, amik nem fognak tetszeni Sehunnak.Sehun makacs volt, az elején nagyon is, ám mindig mindent megcsinált. Ingben, zakóban és kesztyűben. A biztonság kedvéért. Nem bírt hozzáérni a koszhoz, ami szerinte - csak szerinte - mindenhol ott lapul és arra vár, hogy összemocskoljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Arra kérlek, hogy beszélj. Nekem nem jelent gondot, ha negatív, amit mondasz. Nem fogok védekezni, csak mert nem tetszik, amit hallok. Mindig is kíváncsi voltam/vagyok a vélemény(ek)re, legyen az jó, akár rossz. Csak bátran, szűntesd meg az érdeklődésem/görcsölésem!☺